Tavaly óta sajnálatos módon – az ok ismert – egyre kevesebb amatőr sárkányhajó verseny szerveződik, és várhatóan ebben az évben sem lesz másként. Ezért minden alkalmat megragadunk, hogy versenyhangulatba kerüljünk. Már három alkalommal vettünk részt ezen az évről-évre megrendezésre kerülő balatoni programon, és most sem hagyjuk ki. Azonban financiális gondokkal szembesültünk: a kezdeti 3990 forintos nevezés díj 2021-ben már 7990 forintra rúg per fő, és ehhez még jön a hajóbérlés. Megoldásként „konstruktív” ötlet érkezett Szántó Leventétől: „Én amondó vagyok, menjünk le az átevezés előtt 2 nappal, fogjunk 3 üveg rumot meg a legszebb matrózsapkánkat, vonuljunk fel Siófok főterén és adjuk elő a Piszkos Fred a kapitány című regény első kocsmai jelenetét. A kevésbé művész lelkű tagok a sapkába gyűjthetik az adományokat. Úgy saccolom hogy kb. 7,5 óra alatt összejön annyi, hogy teljen a nevezésre, na meg még 3 rumra.”
Úgyhogy most kasztingolunk. Max. harmincas éveiben járó, de alig 24 -nek látszó talpig világfi jelentkezését várjuk, aki külsejére, modorára igen sokat ad, vállas és szikár alak, kamaszos sima arccal, „Feltűnő ismertető jele, hogy szeret mosakodni” jeligével.
A fenti leírás nagyon ráillik Fülig Jimmyre. Amennyiben magadra ismersz, és szívesen evezel velünk + vállalod a Balaton-parti mókát, ne habozz jelentkezni! Ezekívül szükségünk van még egy fedélzetmesterre is, és persze számos evezősre statisztának.
"- Uram! A késemért jöttem! - Hol hagyta? - Valami matrózban. - Milyen kés volt? - Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? - Várjunk... Csak lassan, kérem... Milyen volt a nyele? - Kagyló. - Hány részből? - Egy darabból készült. - Akkor nincs baj. Megvan a kés! - Hol? - A hátamban. - Köszönöm... - Kérem... A csapos mesélte, hogy milyen szép kés van bennem. Egy darab húszcentis kagylóritkaság. - Forduljon meg, kérem, hogy kivegyem... - Kitartás! A kocsmáros azt mondta, hogy amíg nem hoz orvost, hagyjam bent a kést, mert különben elvérzek. A kocsmáros ért ehhez, mert itt már öltek orvost is. Régi étterem. - De én sietek, kérem! És mit tudja az ember, hogy mikor jön az orvos? Kés nélkül mégsem mehetek éjjel haza. - Az orvos itt lakik a közelben, és a kocsmáros triciklin ment érte. Ha szurkált uram, hát viselje a következményeket. - Hohó! Azért, mert magába szúrnak egy kést, még nincs joga hozzá, hogy megtartsa. Ez önbíráskodás! Hála Istennek, van még jog a világon. - Nem is jogra hivatkoztam, hanem orvostudományra. A kocsmáros szerint az a recept, hogy bent maradjon a kés. Orvosi rendelet! - Az orvos rendelkezzék a saját holmijával, a kés az én műszerem! - Hm... nehéz ügy... - Tudja mit? Nekem is van szívem, segítek a bajon. Kiveszem magából a késemet, és beteszek helyette egy másikat. Az is megteszi, amíg a mentő jön. - Jól van. Csak ne legyen kisebb a kés, hogy jól elzárja a sebet, mert az egészség mindennél fontosabb, és recept az recept, hiába... - Nyugodt lehet. Egy nagy konyhakést nyomok be helyette. - Akkor rendben van. - Forduljon... meg... hopp!... Így... - Most nyomja bele a másikat!... Gyorsan! - Ez itt a polcon épp jó lesz, habár csak fanyelű. - Benne van? - Fenét!... Hiszen alig vérzik a sebe. Itt, a csont mellett állt meg a penge, a porcok között... A mindenségit, kicsorbult a hegye! - Nyomta volna a húsba, maga kezdő! - Várjon! Ráteszek egy vizes kendőt... A szvetter egész jól leszorítja... - Higgye el végre, hogy kés kell bele! A vendéglős tudja. Itt naponta ölnek. Tegye be a kést. Mi az magának? - Nem értek hozzá. Bicskázásért vállalom a felelősséget, de műtétért nem! Kérje meg erre a szívességre valamelyik matrózt. Majd csak magukhoz térnek. - Jó, hogy említi! Uram! Maga leütötte tizenkét hajósomat. - Az egyikre ráesett a likőrösállvány, arról nem tehetek. - Az volt az első fűtő! - Mit tudja ezt egy likőrösállvány? - És ott fekszik a hajópincér. Hol lehet most pincért találni? A Honolulu-Star reggel indul, és se fűtő, se pincér, mert maga leütötte őket! - Abban igazam volt. Hozzám vágtak egy korsót, és az ilyen magatartás sért. - Egyik sem vágta magához a korsót. Ezek ártatlanok. - Hát ki tette? - Én. - Szerencséje, hogy haláltusáját vívja, különben most fejbe ütném... Jó napot. - Várjon! - Nincs időm. Sietek! - Nézze meg, hogy nem kell-e kés a sebbe. Az ilyen szúrást nem szabad elhanyagolni. Lehet, hogy befelé vérzik. - Onnan nem szúrhatták meg. Csak várjon az orvosra, az majd segít magán, ha lehet. Ha nem, akkor nyugodjék békével. - Ajánlom magamat... - Sajnálom, hogy ilyen gyenge legénységet toborzott... - Halló! Fiatalember! Elkísérem. Volna egy ötletem, amivel pénzt kereshet. - Rendben van. - Várjon! Hej, csapos! Ha jön a kocsmáros, mondd, hogy elmentem járni egyet ide a közelbe. Ne féljen semmit, ha baj van, kést teszek a sebbe! Vigyázok... No, jöjjön!"
